Bizonyára ismerősek az alábbi képek:

• Út mellett elütött kutyák, macskák megszámlálhatatlan tetemei.
• Kóborló gazdátlan (esetleg gazdás…) kutyák és macskák látványa.
• A hirdetési oldalakat ellepő almok gazdikereső posztjai.
• A menhelyek segélykiáltása, nincs hely, nincs pénz, nincs élelem, az állatok meg csak teremnek és teremnek, és mindenki tőlük várja a megoldást…

Ezekből láthatjuk, hogy mára már mindkét faj jelentősen túl van szaporodva. A menhelyek, az állatmentők és a jó szándékú emberek nem győzik az utcára kerülő állatok hadát menteni. Az egyetlen mód, amivel segíthetünk nekik, és az állatoknak is: ha ivartalanítjuk a sajátjainkat! Minden felelőtlenül megszülető házi szaporulat 1-1 életveszélyben lévő állatkától veszi el az esélyt. Az állatmentők rendszeresen út mellé kidobott almokat szednek össze. Ők a felelőtlen emberek teremtményei, akik egykor kellettek, de már nem. Vemhes lett, lefialt, „nem tudjuk eltartani őket, ha nem veszi be a menhely, kidobom őket”. És ki is dobja őket. Vagy egyszerűen elveszi az életüket. Újra és újra, akárhány alom születik. Nem lenne egyszerűbb egy kis beavatkozás, és többé nincs „meglepi” alom? Nincs gond, nincs fejfájás? Segíts a már megszületett, kidobott lelkeken azzal, hogy nem hagyod saját állatod szaporodni, és így ezek a bajban levő életek nagyobb esélyt kapnak gazdához kerülni.

Jöjjön pár nagyon gyakori ellenérv, ami rendszeresen felüti fejét az ivartalanításról szóló cikkek alatt:

• „Egyszer hadd élje meg az anyaság örömét!”

Hibás! Az állatok ösztönből szaporodnak, semmi köze ehhez az örömnek és a vágynak. Az állat nem akar anya, vagy apa lenni, nincs efféle tudata. Nagyon gyakori, hogy a gazdák emberi tulajdonságokkal ruházzák fel állataikat, esetleg saját vágyaikat vetítik ki rájuk, ami hatalmas hiba, de főleg felelőtlenség. Amíg az ember ésszel tesz az utódért, vagy ellene, vágyik rá, addig az állat, ha elkezdődik a párzási szezon egy „gép” lesz, és a fejében csakis az utódnemzés jár. Ekkor az életük is fokozottan veszélybe kerül, gondoljunk csak párzási szezonban az úton, a kocsink előtt átrohanó macskákra, akik közül nagyon sokan végzik ilyenkor a kerekek alatt! A cicáknál a kandúrok ilyenkor vérre menő küzdelmeket folytatnak, mely az életükbe is kerülhet. Sőt, ilyenkor akár szintén halállal járó különféle betegségeket is terjesztenek egymás között (párzással is a nőstényekre, a nőstény utána a kölykeire). Az ivartalan kutya/macska sokkal nyugodtabb, szökési kedve csökken, akár meg is szűnik. A nőstényeknél kikerülhető a későbbi (halállal járó!) gennyes méhgyulladás veszélye. És végül, de nem utolsó sorban, nyugodtan élik le az életüket.

• „Ha minden macskát/kutyát ivartalanítunk, ki fognak halni!”

Ismét egy ostobaság, amit nagyon sokszor olvashatunk. „Sajnos” mára már annyira el van szaporodva ez a két faj, hogy egyiket sem veszélyezteti a kihalás veszélye. Ha nem hisszük, menjünk el pár menhelyre, és nézzük meg: bizony, mindenhol teltház van, a kutyákat és cicákat mára már szinte lehetetlen örökbeadni. A tavaszi kölyökbumm után, kölyökállatok százai, ezrei születnek meg, és nincs erre megfelelő mennyiségű gazdajelölt! Az ekkor megszülető kölykök nagyrészére a kóborlás, és végül a halál vár!

• „Csak a nőstényeket kell ivartalanítani, a hímeket nem.”

Szintén téves. Akár hím, akár nőstény állatunk van, az ivartalanítás a mai felelősségteljes állattartás alapja mindkét nemnél. A hím ivaros állat másoknak még tud fejfájást okozni, gondoljunk a kandúrokra, akik ilyenkor nem restek kilómétereket megtenni, és minél több nőstényt felkeresni. Ne okozzunk másoknak sem bajt, a hím macskákat és kutyákat ma már sokkal egyszerűbben műtik, mint a nőstényeket, és hamarabb fel is épülnek.

• „Ez az egész csak kínzás!”

Kínzás az, amikor a hormonoktól túlfűtött macskákat elüti az autó, és esetenként napokig szenvednek, mire elpusztulnak. Kínzás az, amikor a nőstény nem tud lefialni, ezért belehal a szülésbe a születendő kölykökkel együtt. Kínzás az, amikor a hím állatok összeverekszenek a párzás jogáért, és akár súlyos sérüléseket szereznek, melyeket senki sem kezel.
Az ivartalanítás mára már rutinműtét, melyet altatásban végeznek. És bár igen, az első 1-2 nap nagyon kellemetlen nekik, a következő napokra már kutya bajuk sincs. Életük végéig nyugodtan, kiegyensúlyozottan élhetnek.

• „Én a saját kutyám/macskám kölykét akarom!”

Ez talán a legönzőbb érv, amit a házi szaporítás mellett leírhat valaki. Sajnos ma már annyira telített a gazdát kereső állatok „piaca”, hogy ha ellátogatunk pár menhelyre, még válogatni is lehet. És így egészen biztosan rátalálunk egy szimpatikus kölyökre, felnőttre, idősre, akinek megmenthetjük életét, helyére pedig újabb segítségre szoruló fajtársa kerülhet. 1 kölyök miatt lehozni egy almot (akár 6-10 kölyök!) ma már óriási felelőtlenség, és lehetetlen vállalkozás mindnek felelős gazdát találni. Ne terheljük az állatmentők dolgát tovább. Inkább ments élete(ke)t, fogadj örökbe!

• „Nagyon drága!”

Igen, és nem. Az állattartás költséggel jár, és ez szerencsére egyszeri kiadást jelent, viszont megfizethetetlen az előnye. Ez egy olyan költség, melyre fel is lehet készülni. Minden állatorvosnál más és más az ára, ne ragadjunk le az elsőnél. Ne féljünk megérdeklődni másoktól, tanácsot kérni egy-egy rendelőről, végül válasszuk ki a számunkra legszimpatikusabbat. Sőt, mi több, manapság rendszeresek az ivartalanítási akciók is, érdeklődjünk felőle. És ide még azt is meg kell említeni, hogy érdemes állatvédő szervezeteket is felkeresni, akik már együtt dolgoznak az orvosokkal, és a segítségüket kérni. Ne féljünk ezt megkérdezni tőlük, ebben nagyon szívesen segíteni fognak!

És akkor a végén jöjjön, hogy hogyan tudsz ingyenesen ivartalaníttatni:

Az Örökbefogadlak Alapítványon keresztül a támogatásoknak köszönhetően teljes egészében átvállaljuk tőled az ivartalanítás költségét, ha ezt nem tudod kifizetni.

Az alábbi oldalon tudsz jelentkezni:

Ingyenes ivartalanítás

Illetve, ha teheted, akkor arra kérünk, hogy támogasd Alapítványunkat, hogy minél több kisállat ivartalanításában segíthessünk!

Támogatom!

Köszönjük!